IDEGENFORGALMI, TURISZTIKAI INFORMÁCIÓ: (Rendezvények, szálláshelyek, vendéglátás, szolgáltatások, látnivalók, internet stb.)
JÓKAI MÓR MÛVELÕDÉSI HÁZ - TELEHÁZ (Ray Rudolf, igazgató): 2318. Szigetszentmárton ( Csepel-sziget) Kossuth u. 8.
Tel.:06/24-456-295, 06/24-456-295 Mobil.:20/944-1108, 06/20-944-1108 Fax: 06/24-456-295
e-mail: jokaimuvhaz@szigetszentmarton.hu e-mail: ray@szigetnet.hu
Szûkebb hazánk, a Csepel-sziget természeti szépségekben bõvelkedõ, horgászatra, kirándulásra, pihenésre kiválóan alkalmas terület. A vízparti és ártéri erdõk tölgyei, nyárai és a homokbuckák akácosai, meg az apróbb-nagyobb szigetek fûzei, valamint a nádasok éles hangú dalosai csalogatják az erre tévedõ idegent. A ráckevei Duna-ág, az öreg Duna szülöttje, Budapest déli részén hagyja el hûtlenül a szeretõ öreget, hogy 58 km csavargás után bûnbánóan és megbocsátásra találva, hûs hullámainak simogatásával ismét keblére simuljon. A ráckevei Duna-ág a Csepel-szigettel együtt fiatal geológiai képzõdmény. Úgy alakult ki, hogy a Duna a Gellértheggyel összefüggő mészkőtönköket kénytelen volt megkerülni és hordalékát lerakva építette a Csepel-szigetet. A folyó két végén-Csepelnél a Kvassay, -lent pedig a tassi zsilip szabályozza folyását, változtatja vízszintjét.A Duna-ágat elsõsorban a horgászok fedezték fel. Szigetszentmártont az elmúlt idõk nagy halfogásai alapján joggal illették ezzel a megtisztelõ címmel: "A horgászok paradicsoma".
Ha megkérdezzük az idõsebb horgászokat, elmondják, hogy nem voltak ritkák a 25-30 kg-os harcsák, a 8-10 kg-os pontyok és a métert megközelítõ csukák. Mártonban megtalálható halfajták, a következõk voltak: Tőponty, Nyurga ponty, Nemes ponty, Compó, Márna, Dévér keszeg, Lapos keszeg, Bagoly keszeg, Karika keszeg, Szivárványos ökle, Kárász, Küsz, Bodorka, Leányhal, Vörösszárnyú keszeg, Balin, Harcsa, Törpeharcsa, Csuka, Sügér, Durbincs, Amur, Süllő, Kősüllő, Naphal. A különböző halak fogása változatos szórakozást nyújt. Más a fortélya a keszegezésnek, a pontyozásnak, a csukázásnak, a süllõzésnek, a balinozásnak, de egy-egy halfaj horogra kerítésének is különbözõ módjai vannak, attól függõen, hogy a mederben, nádas vagy köves helyen, nappal vagy éjjel próbál-e szerencsét a horgász. Sőt, a hal étvágya is befolyásolja a horgászat módját. A víz õsidõk óta vonzza az embert, mert mindig kellõ megélhetést jelentett számára mind a hal, mind a vadmadár, mind a vízparti négylábú. Szigetszentmárton a Dunán és annak ágaiban háborítatlanul költõ, szaporodó szárnyas vad állományával õsidõk óta jó és kedvelt vadászterület volt. A leggyakoribb szárnyas vad a szürkésfekete tollruhájú, fehér homlokú szárcsa. A vízi vadak között legfinomabb csemege a réce. Ezek közül is a legnagyobb számban elõforduló és rendszeresen költõ tõkésréce, vagy ahogy itt nevezik: vadkacsa. A récéknél jóval kisebb, mindössze 30-35 dkg súlyú, de igen gyakori szárnyas vad a piros homlokú, barna és fekete tollruhájú, farkát sûrûn billegetõ vízityúk. Nyáron vízszélek kedves színfoltja ez az örökmozgó madár. A vízityúknál is sokkal kisebb testû szárnyas vad a vízicsibe. Hosszú lábaival úgy lépeget vagy szalad a laza növényszõnyegen, mint az ember a biztos talajon. A víz alá bukó, a mártoniak nyelvén "búvár"-madarak közül leggyakoribb a kettõs tollbóbitájú, élénk színezetû búbosvöcsök. Ha veszélyt érez igen gyorsan a víz alá bukik és emiatt még a gyakorlott vadászoknak sem jelent könnyû zsákmányt. A madárvilág örök kamaszai a sûrûn szem elé kerülõ nyakigláb gémek. Ahol nád vagy gyékény fordul elõ, majdnem biztosra vehetjük, hogy a gémmel találkozni fogunk. A ködös télben és sziporkázó napfényes nyárban egyaránt a levegõt szántják a fürge sirályszárnyak. A sirály éles szeme a magasból észreveszi a víz felszínén vergődő, beteg halat, szemvillanás alatt lecsap rá, hogy csaknem a víz alá merülve ragadja meg csőrével a menekülni igyekvő áldozatot. A szőrmés vízi vadaknak mindössze két képviselõje fordul elõ Szigetszentmárton vízterületén. Közülük a pézsmapocok többhelyütt megtalálható, míg a vidra nagyon ritka. A vízparti erdõkben, ligetekben, szántóföldeken is egész Ráckevéig viszonylag gazdag vadállománnyal találkozik a csöndes sétáló. Legsûrûbben kapirgáló, vagy a szántóföldekre áthúzó fácánokat, csavargó nyulakat látunk. Az utóbbi években szépen felszaporodott az őzállomány is.
Ha sétálunk a mártoni Duna-parton, a víz szélében öreg fûzek áztatják leveliket. Nyugodt, csendes vizet, csendben álmodó vagy halkan susogó nádasokat és tömérdek virágot találunk.
A vízen szikrázik a fény, és a csillogó ezüsthíd egészen a napig vezeti azt, aki végig tud haladni rajta. Legismertebb és legnagyobb tömegben elõforduló, növény itt a nád. A zúgó, hajladozó lengetõ nádas mindig kellemes látvány, és maradandó vízparti emlék. Ám a nád, alig található meg egymagában. Általában a gyékényekkel kíséri a folyót. A gyékények közé vegyülve fordul elõ a parti öv egyik jellegzetesen szép, virágos növénye: a sárga nõszirom. Ahogy csoportosan állnak, úgy festenek, akár egy-egy ünnepi csokor a természet asztalán. Érdekes színfoltja a nádas-gyékényes növénytársulásnak a virágkáka. Ezzel a növénnyel is általában a partközelben találkozunk. A nádasok-gyékényesek külső szélében található az éles sás, a zsombék- és parti sás, a tavi káka. A legnagyobb területet a békatutaj foglalja el. Már a szilárd szárú növények között találkozunk a sulyommal: összefüggő foltokat alkot, mintha a víztükröt csodálatos perzsaszőnyeggel takarták volna le. Úgy érezzük magunkat, mintha meseországba tévedtünk volna, amikor a tündérrózsás területre érünk. Nagy, kerekded leveleik rátapadnak a vízre, csak a sokszirmú fehér virágok magaslanak a víz fölé. Egyszerûségük ellenére is csodálatosan szépek. Jólesik a parton az andalgás, de kellemes a csónakút is, mert mindenütt virágok között járunk és virágok között lenni fenséges érzés. A harmóniát tökéletessé a zene teszi, a Duna-ági szimfóniát pedig régi, összeszokott együttes szolgáltatja: madarak, békák, rovarok zenekara, szellõ, szél, vihar - ki-ki a maga hangulatának megfelelõen élvezheti. A kirándulót egy-egy Duna-parti séta felfrissíti, élményekben gazdagítja, lélekben is nemesíti. A színeket, hangokat, táji formákat szívesen magába olvasztja, bensõjében magával viszi, hogy majd hideg, téli napokon a kályha mellett, kedves emlékek felidézésével visszatérhessen, ha rövid időre is - a forró szigetszentmártoni nyárba.
Lejegyezte: Ray Rudolf